az mennyire bocsánatos, vagy megbocsáthatatlan bűn, ha a bedobott angol nyelvű zsidóbibliát elteszik a lakótársak, a szomszéd meg, biztosan neki szólt, hisz itt csak ő gyakorolja eme vallást, keresse, vagy várja, s minderre az a megfelelő hárító válasz, hogy "nem volt rajta a neve"
egyszer én is verset írtam, s megmutattam Apának. Ő azt mondta:
"hmm...érdekes.. nade...meg... háááát.."
de nincs igaza, mert én csak poénból írtam azt a letépős verset.
szeretnék romantikát. igazit. amikor a férfi meglátja a nőt, elviszi vacsorázni, lesegíti a kabátját, ki húzza a széket a számára, átnyújt egy rózsát amit az asztal közepén lévő vázából húzott ki, és remélhetőleg nem mű- s közben szép szavakat mond, és étkezés közben szerelmesen néz, majd haza kísér, elmondja, hogy ilyen jól régen érezte magát, s egy búcsúcsók után becsukni az ajtót, majd várni a következő napot, amikor majd jelentkezik.
tudom, ez tulsok, de rég jutott már ki belőle:(
